Ugron Zsolna merész döntést hozott, amikor otthagyta Budapestet (ahonnan élte világát :-) és egy Erdély háta mögötti kis faluba költözött, a magyar-román határtól légvonalban is kb olyan messzire, mint Nyíregyházától Jánossomorja. Egy jómódban élő budapesti yuppie (van ennek a szónak nőnemű változata?) számára ez akkora ugrás, hogy készséggel megbocsátom tollpróbálgatásának vadhajtásait. Szóleleményei érthetőek, de Arany János ebben hitelesebb volt. A terebélyes családfáról szüretelt anekdotagyűjtemény néhány frappáns darabja több változatban is ismert. Receptjei első pillantásra családi ebédekre hozhatnak el új ízeket, de gyakorlott háziasszonyok inkább irodalmi alkotásnak látják. Személyes története, amelyre Ugron Zsolna az anekdotákat felfűzte, nagyon egyszerű -- legalábbis a fordulatos kalandregényekhez, romantikus drámákhoz képest. Szakmai gyakorlata, nevezzük tehetségnek (elvégre sikeres újságíró volt) segítette abban, hogy a különböző forrásból származó anekdotákat egymáshoz fércelje. Az eredmény összességében elég messze áll a szépirodalomtól, mégis fejet hajtok előtte. Az Úrilányok ugyanis nem Jules Verne íróasztal melletti világutazása, hanem (a bevezetőben olvasott erőtlen tiltakozással szemben) mégiscsak Ugron Zsolna élete, bátor (vagy vakmerő?) döntésekkel, amelyekkel a mindennapok biztonságát a mindennapok kihívásaira, a kényelmet munkára cserélte.
