Harminckét évi szünet után 1982-ben a sci-fi egyik klasszikus remekműve, a világhírű Alapítvány-trilógia – amelyből addig ötmillió példány kelt el – újabb regényekkel bővült: megjelent Az Alapítvány pereme. Asimov ebből az alkalomból idézte fel, régi barátjával Frederik Pohl-lal beszélgetve, hogyan született meg a sorozat.
1941. augusztus elején már dúlt a második világháború, amikor a 21 éves Asimov, a Columbia egyetem kémia szakának végzős hallgatója egy megbeszélésre sietett John Campbellhez, egy sci-fi magazin főszerkesztőjéhez (aki már öt novellát közölt tőle), és szeretné vele megbeszélni új, novellájának történetét. A baj csak az volt, hogy a leghalványabb elképzelése sem volt. Kétségbeesésében találomra fölütötte a nála lévő könyvet (Gilbert és Sullivan színpadi művei), hátha eszébe jut valami. A könyv annál a képnél nyílt ki, amelyben Iolanthe tündérkirálynője Willis, a katona lábai elé veti magát. Asimov a katonákra gondolt – majd a katonai erővel fenntartott birodalmakra – a Római Birodalomra – majd egy Galaktikus Birodalomra – miért is ne írhatna egy Galaktikus Birodalom bukásáról? Elvégre kétszer is elolvasta Edward Gibbontól A Római Birodalom hanyatlását és bukását.
Mire Campbellhez ért, égett a lelkesedéstől, ami gyorsan átragadt a szerkesztőre is. Egy órán át beszélgettek, és fölvázoltak egy összefüggő történetekből álló sorozatot, amely annak az ezer évnek a bonyolult eseményeit öleli fel, amely az Első és a Második Galaktikus Birodalom között telik el. Mindezt a pszichohistória tudományán át „láttatva”, amelyet az asztal mellett ülve abban az egy órában találtak fel.
Asimov augusztus 11-én kezdte el írni az első történetet, Alapítvány címmel, amelyben Hari Seldon pszichohistorikus egy-egy Alapítványt létesített az ismert univerzum két végén, olyan feltételekkel; amelyek biztosítják, hogy a történelem erői – az egyébként jósolható harmincezer év helyett – ezer év alatt megérleljék a második Birodalmat. Szeptember 8-án adta át a kéziratot, és (hogy biztos legyen a megbízásban a folytatásra), a legizgalmasabb résznél hagyta abba.
Amikor azonban később nekilátott a folytatásnak, rádöbbent, hogy ismét fogalma sincs, mihez kezdjen. Ekkor futott össze Frederik Pohllal a Brooklyn hídon sétálva, és a vele folytatott beszélgetés nyomán hamarosan elkészül a második rész. Ezután már rutinszerűen, egymás után jönnek és jelennek meg az Astounding Science Fiction-ben az újabb és újabb folytatások, egészen 1945 decemberéig, amikor is Asimov bevonult a hadseregbe.
Frederik Pohl 1982-ben így emlékezett vissza az Asimovval történő találkozásra és a későbbi beszélgetésekre:
"Negyven évvel ezelőtt, amikor Isaac Asimov elkezdte írni az Alapítvány-sorozatot, New York belvárosában laktam. Isaac majdnem minden vasárnap meglátogatott. Rendszerint elmentünk sétálni a közeli kínai negyedbe, és arról beszélgettünk, amit éppen írtunk. Isaac novellái akkoriban egy bizonyos Hari Seldon nevű pasasról és hőstetteiről szóltak, évszázadokat és egy galaktikus birodalmat fogtak át. Mindez igazán remek dolog volt, nagy élvezettel hallgattam, de később meg kellett fizetnem ennek az árát: amikor történetek megjelentek, számomra már nem jelentettek semmiféle újdonságot. Az Alapítvány pereme a sorozat első olyan regénye, amelyet élvezettel tudok majd elolvasni.”
Leszerelése után Asimov tovább írta az Alapítvány-történeteket. 1948-ban azonban már elege lett, és elhatározta, hogy a Második Alapítvány elhelyezkedésének rejtélyét megoldva véget vet a sorozatnak, de a folytatásokat közlő magazin szerkesztőjének kérésére még egy történetet megírt és a befejezést is nyitva hagyta. A Második Alapítvány történetének utolsó fejezete 1950 elején jelent meg, amikor Asimov már a bostoni orvostudományi egyetem biokémia fakultásán dolgozott. Nyolc évet töltött a (később trilógiaként ismertté vált) Alapítvány kilenc történetének megírásával, és összesen 3641 dollárt keresett vele – elégedetten zárta le életének ezt a szakaszát.
A dolgok azonban másként alakultak. Asimov úgy gondolta, keres még egy kis pénzt azzal, az Alapítvány-sorozatot könyv alakban is megjelenteti. Két ismert könyvkiadó simán elutasította, egy újonnan alapított kis cég, a Gnome Press látott fantáziát a trilógia kiadásában. Az első kötet, az Alapítvány (a novellákhoz képest egy rövid bevezetővel kiegészítve) 1951-ben jelent meg, amit 1952-ben az Alapítvány és Birodalom követett, a trilógiát 1953-ban a Második Alapítvány zárta. Ezután majd tíz évig mérsékelt sikerrel forgalmazták a könyvet, amíg 1961 elején a Doubleday (amely Asimov többi, nem science-fiction könyvét adta ki) átvette a trilógia jogait és a könyv innentől sikertörténet: 1966-ban a sci-fi rajongók világkongresszusán (a Gyűrűk-ura trilógiát is megelőzve) a legjobb regénysorozatnak járó díjat kapta.
Asimov több mint harminc éven át töretlenül ellenállt a folytatást követelő rajongók nyomásának, míg végül (talán nem függetlenül a kiadótól kapott 50 ezer dollárnyi előlegtől :-) hajlandó volt visszanyúlni a régi történethez. Ám a könyvek újraolvasása közben egyre növekvő nyugtalanság töltötte el Asimovot. A sci-fi világa az eltelt évtizedekben nagyot fordult, eposzok helyett a kalandos történetek váltak népszerűvé – ám az Alapítvány-trilógiában azonban szinte nem történik semmi jelen időben, mindhárom kötet főként gondolatok és beszélgetések halmaza. Semmi akció, semmi izgalom. Miért akarja mégis mindenki a folytatást? Egy kritikus a következőképpen fogalmazta meg ezt: "Az akciónak és a romantikának nem sok köze van a trilógia sikeréhez – gyakorlatilag minden akcióról csak elmondásban értesülünk, a romantika pedig szinte észrevehetetlen –, a történetek azonban a gondolatébresztő párbeszédek révén krimi jellegű varázsra tesznek szert.” No ha csak ez kell, akkor megkapjátok – gondolta Asimov, és 1982 tavaszára elkészült az Alapítvány pereme.
A hétkötetes trilógia Asimov által jegyzett részei (a történetek tartalma szerint nagyjából időrendben – az évszámok az első amerikai kiadást jelzik)
Előzmények
o Az Alapítvány előtt (1988)
o Előjáték az Alapítványhoz (1993)
A klasszikus trilógia:
o Alapítvány (folyóiratban 1942-1944 között, könyvben 1948)
o Alapítvány és Birodalom (folyóiratban 1945, könyvben 1949)
o Második Alapítvány (folyóiratban 1948-1950, könyvben 1950)
A történetek folytatása:
o Az Alapítvány pereme (1982), magyarul két részben jelenet meg.
o Alapítvány és Föld (1986)
