Mivel személyesen nem lehettem veletek, és miután Laci megsúgta,hogy hogyan is kell bejegyzést írni, megpróbálom ezúton megosztani veletek, az engem ért "könyvélményt".

A könyv olvasásakor Piszkos Fred jutott eszembe, akinek a szeretete öl, butít és nyomorba dönt - János király elleni ellenszenv pedig nászajándék értékű, és "kerület" van benne. Lehet, hogy János Király és Piszkos Fred rokonok? :o)

Viszonylag sok általánosítást találtam a könyveben a magyarokról. Pl a következőt: "...a maga kárán tanul a magyar (még szinte jól is esik neki ez a kár - amikor már elfelejtette)" Pedig szerintem nem felejtjük a "károkat", inkább úton-útfélen felemlegetjük.
Egyszer olvastam egy anekdotát arról, hogy egy magyar ember külföldön, kalapvásárlás közben megmutatta a magyar pénzeken lévő nagyjaink fényképét egy külföldinek, s majd' minden történet azzal végződött, hogy a szabadságharcot vagy forradalmat leverték, az illető meghalt vagy száműzték... Az eladó végül könnyekkel a szemében, ajándékba adta a kalapot... Pedig szerintem a magyar büszkén emlegeti az összes elbukott szabadságharcát, Budai Nagy Antaltól 1956-ig.

Vagy azt, hogy a nemesembernek nem való a bank: "csacsi ahhoz". Viszont ahhoz nem "csacsi", hogy a diplomáját ne a fiókban tartsa - hiszen ott van a többieké is -, és hogy ne vadászattal, udvarlással töltse el az idejét. Vagyis csupa olyasmivel, ami elfogadott elfoglaltság. Bár Menyhért doktor úrnak mindez csak addig tetszik, amíg saját örömére kell mindet csinálnia - a három napos névnapi mulatozás elől már inkább elmenekül, hisz az már "munka". (Bevallom, ha én vehetem volna részt egy ilyen Gergely-napon, engem borzasztóan érdekelt volna a bundaválogatás.)

A száraz kifliről szóló történet a magyar narancsot juttatta eszembe, a Tanú c.filmből: kicsit sárgább,kicsit savanyúbb, de a mienk.... A kifli pedig "otthoni földben termett búzából való", és a hatása fenomenális: körzetet hoz. Vajon hány mai politikus adná oda a fél karját egy ilyen "varázskifliért"? Elgondolkodtam azon, hogy vajon ma mivel hatnak a választókra, és arra jutottam, hogy manapság az érzelmek (hazaszeretet) helyett az adócsökkentés, a nyugdíjemelés, vagyis a pénz a legfőbb érv. Ma már ez vált ki olyan indulatokat, érzelmi viharokat, mint annak idején a szabadságharc felemlegetése.

Azon is elgondolkodtam, hogy vajon mitől lesz valaki jó politikus? A körtvélyesi logika szerint: ne legyen túl sokat se otthon, se az országgyűlésben, és ne legyen túl szép ember se, hiszen az asszonyok jelöltje se vált be :o)) Tényleg csak ennyi egy küldött? Vagy azóta változtak a választók, és már nem az a legfontosabb, hogy kell-e "nagyságosuramozni"? Nem volt-e tisztességesebb az akkori kampányolás, ahol addig etették, itatták az igen tisztelt választókat, amíg azok aztán döntöttek. Én úgy érzem, ma is "etetik" a választókat, csak kevesebben laknak jól a mostani kampányokkal. :o))

Sok idegen kifejezést is olvastam: van amelyikről tudtam, mit jelent, van, amelyik valószínűleg örök rejtély marad. Nektek nem volt furcsa a sok idegen szó használata?

Szeretném a hozzászólásomat azzal a mondattal zárni, ami szerintem a könyv egyik alapmondata:
"Magyar mindenütt sok van, csak otthon nincsen elegendő".

Engem legalábbis nagyon elgondolkodtatott ez a mondat.