A vasárnapi beszélgetés közben néhányan olyan részleteket idéztek fel a könyvből, amelyekre én egyáltalán nem emlékeztem, és viszont: amikor Menyhértnek a pénzügyi bizottságba való beválasztásáról beszéltem, udvarias értetlenséget láttam egy-két tekintetben. A társaság fogyatkoztával az intimebbé váló hangulatban belelapoztam az ott heverő példányba, és kiderült a turpisság: a Két választás (legalább) két változatban jelent meg. Aki a Magyar Elektronikus Könyvtárból töltötte le és olvasta el (mint én), azok hiányolhatták Katánghy Menyhértnek a Pesti Hírlapban leközölt leveleit; a Talentum által kiadott paperback viszont elhagyta az Epilógust követő Függeléket, Katánghy utolsó, személyesen Klárához címzett levelével.
A Két Választással párhuzamosan kezdtem olvasni Anthony de Mello egyik könyvét, amely a következő felütéssel szorítja belénk a levegőt:
A legtöbb ember, noha nem tud róla, szunnyad. Szunnyad születésekor, szenderegve él, szunnyadva házasodik, álmában nevel gyermekeket, szunnyadva hal meg, anélkül, hogy valaha is felébredne. Sohasem érti meg a szeretetteljes és gyönyörű voltát annak a dolognak, amit emberi létnek nevezünk.
A Két választás kapcsán a (google által fellelt :-) értékelések egy része a politikuscsinálás időtlenségéről beszél (ez sok vidámságra okot adó asszociációkat ébresztett vasárnap délután is :-). Egy másik megközelítésben a történet lényege a "jellemábrázolás" (és a történet fordulatait Mikszáth napi hírekből, sablonos, jellegtelen, kölcsönzött motívumokból állította össze). Bennem azonban más húrokat pengetett meg a történet. Olvasás közben igyekeztem (érzelmileg) azonosulni Katánghyval, ám minduntalan kizökkentem. Sokszor megszólalt a füle mellett az ébresztőóra: vegye már észre magát és keljen fel, álljon a saját lábára. De Menyhért megrázkódott, másik oldalára fordult és szunnyadt tovább. Innen nézve, számomra és ezért a "Függelék", Katánghy utolsó levele is gondolatfelforgató volt.
A könyv olvasása közben egyre erősödött bennem egy érzés, amit most nem tudok (vagy talán csak nem merek?) hosszabban kifejteni, és amely abban a kérdésben koncentrálódik, hogy vajon én magam felébredtem-e már...?
