Az ember fölmérése
2010.05.21. 08:50 - M. Laci
A könyv komoly átalakuláson ment át olvasás közben. Eleinte úgy tűnt, a matematikát és a természet megismerését rejti irodalmi köntösbe, majd együtt éltem át a gyerekkor hányattatásait Gaussal és Humboldttal; később láthattam, hogyan feszül egymásnak egy személyiségen belül a szárnyaló elme és földhöz kötött élet; mennyire másként próbálta ezt feloldani a felfedező és a matematikus. A következő fázisban szembetalálkoztam a történelem (a francia-porosz háborúk) "belülnézetével," a politika iránt naív érdektelenséget mutató tudósok szemszögéből. Láthattam, milyen alkut kötött az életéért (vagy csupán jólétéért, kényelméért?) Gauss és milyent Humboldt; szembesültem azzal, hogy a világ fölmérése, az Orinoco növényvilága, a hiperbolikus geometria milyen kevés támpontot nyújt emberi kapcsolatainkban és Kehlmann szuggesztív sorain át megízlelhettem az öregedés keserűségét... de valóban szükségszerű, hogy keserűvé váljon az öregség? Épp, amikor befejeztem a könyvet (május közepén), szembejött velem egy idős szerzetesnővér imája a XVII. századból:
Uram, jobban tudod nálam, hogy napról napra öregszem.
Óvj meg az önhittségtől, hogy minden alkalommal, minden témához mondani akarjak valamit.
Szabadíts szenvedélyemtől, hogy én akarjam elrendezni mások ügyeit.
Taníts meg, hogy gondoskodó legyek, és ne aggályoskodó; segítőkész, és ne parancsolgató.
Életem tapasztalatait ugyan sajnálom, hogy nem mindenkinek adhatom tovább, de te Uram megérted, hogy néhány barátomat szeretném mindvégig megőrizni.
Óvj meg attól, hogy vég nélkül soroljam a részleteket: adj szárnyakat, hogy elérjem a lényeget.
Taníts meg hallgatni a betegségeimről és bajaimról, amelyek száma napról napra növekszik.
Nem merek könyörögni azért az adományért, hogy örömmel hallgassam meg mások fájdalmait, de taníts meg arra, hogy legalább türelemmel viseljem panaszaikat.
Nincs bátorságom, hogy jobb emlékezetet kérjek -- csak több szerénységet, s kevesebb határozottságot, amikor az én emlékezetem ellentétben látszik állni másokéval.
Kérlek, olyan szeretetre méltónak tarts meg, amennyire csak lehetséges.
Tudom, nem vagyok szent, de óvj meg az öreges mogorvaságtól.
Taníts meg felfedezni mások váratlan talentumait, és segíts, hogy ezt meg is mondjam nekik.
Amen.
Ahogy olvastam a nővér imáját, az az érzésem támadt, hogy magam is öregszem. Rögtön ott van az első...
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
M. Laci · http://palferi.blog.hu 2010.07.06. 08:37:40
Arra a kérdésre, hogy 74 évesen hogyan viszonyul a halálhoz, a nemzetközi sajtó nagy derülésére Woody Allen azt válaszolta: "továbbra is határozottan ellenzem". De azt is hozzátette, hogy "nem túl vicces dolog megöregedni". Szerinte az öregségnek nincsen semmilyen előnye: "az ember nem lesz sem okosabb, sem érettebb és jobb ember sem, s ráadásul a háta is fáj, romlik a látása és hallókészülékre van szüksége". Konklúzióként pedig hozzátette: "Rossz dolog megöregedni, azt tanácsolom, hogy inkább ne tegyék".
inforadio.hu/hir/kultura/hir-353655